Bejelentés!

Sziasztok!

Igen-igen a történelem megismétli önmagát. Mint láthatjátok a részek sajnos elfogytak. 
Nagyon sajnálom...:( Remélem nem haragszotok nagyon.
De mivel láthatólag még jó ideig nem lesznek részek (kb. nyárig) ezért úgy döntöttem addig szüneteltetem a blogot. Nagyon sajnálom! 
De egyelőre teljesen elvagyok havazva...ballagás,év végi hajtás és még miegymás....
Na csak ennyit szerettem volna. 

xoxo: Lola

38.) Egy rendhagyó koncert

Na jó napot kívánok! Igen még élek és virulok. Tudom szörnyű blogger vagyok. :(:(:( Sokáig nem jelentkezek erre csak egy ilyen kis résszel jövök legközelebb. Nagyon sajnálom! Már nem is merek ígérgetni. Így inkább csak annyit, hogy jó olvasást a következő részig.
Xoxo: Lola

*Március 10.:*

És igen Katherine szülinapja után kora hajnalban már gépre is szálltunk, hogy most öt nappal később már nagyban adhassuk a koncerteket. Most éppen Doncaster városában vagyunk. Mint szerintem elég sokan tudják itt lakik Louis családja. Amíg mi próbáltunk addig ő haza ment a többi fiú meg.... nem tudom hova lett.

Mi mindenesetre próbáltunk ezerrel.
- Lányok!- rontott be a menedzserünk a próbára.- Megbeszélés. Most!
Megjegyzem a Made in America közepén jártunk de úgy látszik ez mindegy. A megbeszélés annyiból állt, hogy sokan kérték, hogy énekeljük el az első feldolgozásunkat. Ez a Party in the USA, Miley Cyrus-tól. Plusz még elmondta, hogy felkérést kaptunk egy énekestől két feldolgozásra. Szóval a mostani hónapunk se lesz éppen unalmas. Miután ezt megbeszéltük ugyanúgy ahogy bejött ki is ment. 
- Ez gyors volt.- jegyeztem meg fél hangosan.
- Most mit vártál?- nézett rám Dani.
- Na akkor kezdjük újra!- szólalt meg Chris aki a leghamarabb kapcsolt.
És újra elkezdtük a Made in America-t. Ezután pedig felfrissítettük a Party in the USA, mert valljuk be nem tegnap volt amikor legutoljára énekeltük ezt.

 *Néhány óra múlva, a koncerten:*

- Nagyon szépen köszönjük!- szólt Lisa.
- Fantasztikusak vagytok!- kiáltotta Christina. Már az utolsó dal után volt ez, így jöhetett az utolsó utáni.
- És most, mivel nagyon szuperek voltatok...- kezdtem.
- Jöjjön egy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon és ötödjére is nagyon régi feldolgozásunk.- mondta Amy.
- Tudjátok miről van szó?- kérdezte meg Dani.
- PARTY IN THE USA- üvöltötte egy emberként a közönség. 
- Így van!- mondta Kath. És azzal bele is kezdtünk. Felhangoztak az ismerős akkordok és énekeltünk. 
Ez után a srácok is feljöttek úgy, mint mindig. Teljes sötétség, rohanunk a hangszerekhez...stb. stb. stb. 
Elénekeltük a közös dalt, majd mi indultunk volna le.
- Várjatok kicsit!- szólt Niall.- Van egy meglepetésünk számotokra. 
A közönség erre persze tiszta izgatott lett. Pár percig álltunk ott, de nem történt semmi. Majd kivetítették és ezzel együtt el is indították a Delaney klipjét. Mondanom sem kell kellett egy kis idő visszajönni a sokkból. Mivel ezt kevés ember ismeri. Szóval ha ők ennek utána jártak az nagy szó. Én csak a fejemet tudtam fogni, majd az első refrént már együtt énekeltük. Mind mi, mind a srácok és mind az egész közönség. Gondolom ez egy titkos szervezkedés volt... De nagyon jól esett.

Majd ezután a fiúk is külön-külön elénekelték az X-faktor válogatás dalokat, aztán meg az első közösen énekelt dalukat. Majd egy csodás levezetőként együtt énekeltük el a Live We're We Young-ot. Miután lementünk  koncertről lett egy hatalmas csapatölelés. Majd tekintve arra, hogy holnap megyünk tovább elindultunk a hotelba. 
De úgy érzem még sokáig fogjuk emlegetni ezt a koncertet............................

37.) Katherine szülinapja!!!

Sziasztok! Hoztam az új részt és még nincs is a hónap utolsó napja. Ugye mekkora haladás?
Most valahogy sikerült sok időt szereznem magamnak egy kis betegséggel. Szóval aki szintén hiányzik ezen a héten a suliból annak jobbulást. :) Na most nem is szeretnék többet mondani. Jó olvasást!
Xoxo: Lola

*Március 4.:*

Azta már teljesen benne vagyunk ebben a koncertezésben... De persze közben töltjük is fel a videókat legutóbb februárban lett feltöltve egy Outfites videó amiben én vagyok a főszereplő és lényegében az egyetlen szereplő is.

Sajnos van egy hátulütője ennek mégpedig, hogy Katherine szülinapját nem tudjuk megtartani teljes családi körökben. Legalábbis mi ezt gondoltuk, de kiderült, hogy a mi drága menedzserünk leszervezte, hogy haza tudjunk utazni addig. De nagyon gyorsra mivel megyünk és jövünk....
Hajnalban... nem is mert éjjel 1-kor keltünk fel, kettőkor meg már a repülőn ültünk. Egyáltalán nem néztünk úgy ki, mit a hullák....Áh dehogy! Persze mondanom sem kell, hogy, mint mindenki én is bevágtam a szunyát amint felszálltunk.

*A reptér előtt landolás után:*

A három muskétás

Mint látható nem voltunk épp a toppon. De a lényeg, hogy elalvás nélkül elértünk a kocsihoz. Mondjuk a repülést végig aludtuk szóval ez nem nagy teljesítmény. A kocsiban még aludtunk egy kicsit majd meg is érkeztünk. Megjegyzem reggel 7 volt mikor leparkoltunk a ház előtt. Mivel nem voltak nagy bőröndjeink (mindenki csak egy napra csomagolt) ezért rögtön bemehettünk. Anya amikor meglátott minket csak annyit tátogott, hogy menjetek aludni. Több se kellett rögtön elhúztunk a szobáinkba aludni. Illetve Dani lusta volt elmenni a saját szobájába ezért nálam aludt.
****************************

Kemény 3 óra alvás után frissen keltem fel. Akarom mondani keltettek fel. Christina keltett, hogy nyomás díszíteni. Miután kicsit átfésültem a hajam és Danit is sikeresen ébren tartottam lebattyogtunk a konyhába. Kaptunk közösen egy díszekkel teli dobozt. Kezdhettünk díszíteni. Kitettünk egy plakátot:

A lemezlejátszón beállítottam Taylor Swift- 22-t, igen tudom nagyon találó. Mindent sikerült szépen feldíszíteni és az ajándékokat is letettük egy asztalra.
- Amúgy...- kezdtem a kérdést.- Hol van Kath?
Azért kérdeztem mert nem úgy ismerem, mint aki 11-ig aludna.
- Apuval elmentek vásárolni.- jött a válasz Lisától. Ennek a tudatában kicsit megnyugodtam így felszaladtam a szobámba lehozni az ajándékomat. Ami...................... egy sütikönyv amiben csak muffinok vannak. De mivel ez így túl megszokott, ezért mindegyik nekem tetsző recepthez tettem egy post it-et rajta különböző üzenetekkel. Mint például, hogy hanyadikáig van ideje elkészíteni vagy, hogy A RENDELÉS LEADVA meg ilyeneket.
A könyv persze be volt csomagolva. Igaz, vagy fél kiló ragasztószalagot elhasználtam. Levittem az ajándékos asztalhoz, majd leültem az asztalnál a helyemre, ahogy mindenki más és úgy vártuk az ünnepeltet. Apa és Katherine nem várakoztattak meg minket így hát hamar kezdődhetett az ünnepi reggeli. Ami lángos volt teával....nyami. 
Miután mindenki megreggelizett jöhetett a torta és az ajándékosztás. Ami eléggé jól sikrült mind az a képekből is látszik. 

Mindennek nagyon örült. Aztán mi még elénekeltük neki Taylor Swift-22 című dalát. A közös program pedig az volt, hogy elmegyünk egy baseball meccsre. Szóval mondanom sem kell miután mindenkiben tudatosult ez, eltűntünk készülődni. Én nem mondom, hogy annyira túl öltöztem. Úgy éreztem, hogy ehhez az eseményhez inkább sportosabb ruha illik, ezért így is választottam ruhát. Én szerintem egész gyorsan kész lettem. Onnan gondoltam, hogy anyuék után én voltam az első. Kath volt az aki utolsónak lett kész, de azért megkapta a szülinaposnak járó koronát. Kocsival mentünk vagyis végig hallgattuk ahogy apa, Mike és Kath megbeszélik a két csapatot akik ma egymással játszanak. Mind a hárman egyhangúan állítottak, hogy az A csapat fog nyerni. Tudom nincs olyan, hogy A csapat, de a valódi nevüket nem tudom. Jól elvagyok a baseballal, de nem vagyok annyira benne a témában. A szabályokat tudom, mert van, hogy kimegyünk játszani, viszont egyetlenegy csapatot se tudnék mondani.

Kell egy kép is ;)

Amikor már odaértünk és leültünk a helyünkre Mike, Christina és Alex elment kaját venni.  Eredetileg csak a két fiú ment volna, de miután mindenki leadta a rendelését rájöttünk, hogy kell még egy személy.
Kajavárás közben észrevettem, hogy ki is ül mellettem.
- Jó napot Mr. Norton!- köszöntem Ellie apukájának. Nem csodálkoztam, hogy találkozok a Norton családdal, hisz hatalmas baseball rajongók.
- Ó szia Lauren!- vett észre ő is. Jól elbeszélgettünk amíg meg nem jött Ellie is.
- Lauren!- örült meg Ellie.
- Na úgy érzem Lauren szívesebben beszélgetnél Elise-vel. Szóval ha ő nem haragszik át is ülök az ő eddigi helyére.- szólt Mr. Norton, azzal át is ült arra a székre, ahol eszerint Ellie ült volna.
- Köszi apu. Szeretlek. Itt van amit kértetek anyuval. - leadta a kaját és már le is ült. E közbe nekem is kiosztották amit rendeltem. 
Esküszöm, hogy megpróbáltunk figyelni a meccsre, egy ideig sikerült is. De valahogy Dani, Ellie és én érdekesebb dolgokról beszélgettünk. Meg néztünk pár helyes srácot is. 
- Úúúúú látjátok azt a fekete hajú srácot zöld pólóban?- szólt Dani. Odapillantottunk.
- Tényleg helyes.- mondta Ellie.
- Héé. - böktem meg.- Neked nincs barátod. 
- De van. Viszont...- emelte fel a mutató ujját.-Bámulni szabad.
Ezen nagyon nevettünk. Láttunk pár fura alakot is. Például olyat aki befestette az egész arcát az egyik csapat színeibe, vagy aki a kutyáját beöltöztette baseball játékosnak. Igen úgy látszik mindenhol vannak érdekes emberek.
Még amikor otthon feküdtem az ágyamba akkor is elnevettem magam, ha eszembe jutott az egyik ilyen figura. De próbáltam keveset gondolni rájuk, mivel korán fogunk kelni, vagyis muszáj sokat aludni. Kell az energia. És nem is kellett sok mert már el is ért a álmosság és húztam a lóbőrt...

B.Ú.É.K.!!!

Sziasztok drága -általam elhanyagolt- olvasóim! Elsősorban is mindenkinek utólag is Boldog Karácsonyt! Remélem mindenki olyan ajándékot kapott aminek örült és sok szép pillanatot töltött a családjával. Aztán most jöjjön a szomorú rész...
Nagyon sajnálom, hogy az idén nem írtam annyi részt pedig mindig ígérgettem. És most decemberben egyáltalán nem is hoztam. :(:(:( Remélem nem haragszotok nagyon. 
Szerintem ebből kitalálhattátok, hogy mi a bloggal kapcsolatos újévi fogadalmam... 
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon köszönöm, hogy ebben az évben velem tartottatok és remélem jövőre is olvassátok a blogom.
De én nagyon remélem, hogy szuperül telik a mai estétek és boldogan mentek át 2015-be.
Ehhez van pár tippem:
1. A buliban táncoljatok sokat (már ha mentek és szerettek táncolni):

2. Mosolyogjatok: 

3. Egyetek sok csokit (vagy ami a kedvenc kajátok, a csokit csak azért mondtam mert az serkenti a boldogság hormonokat+ csokiimádó vagyok) 

Na hát ennyi ki is fújt az én tippeim listája. Ha ti tudtok még írjatok lent kommentben.
Még egyszer boldog újévet mindenkinek. :D:D:D:D:D:D:D 

Most már elköszönök. Találkozzunk 2015-ben! ;)
Xoxo: Lola

36.) Turnézzunk a Brit-szigeteken!

Sziasztok! Jelentkezem egy új résszel igaz november utolsó napján ráadásul este. Jó igen tudom, hogy ez a "legjobb" időzítés, nem kell mondani. De viszont az hatalmas örömmel tölt el, hogy már 3 rendszeres olvasóm van.Ez egyszerűen szuper. Nem ígérek semmit a részekkel kapcsolatban, mert szerintem tudjátok, hogy eddig nem sikerült betartanom. A minimum amit mondhatok a havi egy rész. Mert talán ezt be tudom tartani. De az is lehet, hogy több is lesz egy hónapban. De az egy azt most már tutira szeretné mondani. Na tudom nem azért jöttetek, hogy az én dumálásomat olvassátok... Jó olvasást! Én pedig sietek a kövi résszel. ;) ;) ;)
Xoxo: Lola

Reggel sikerült 9-kor kelnem. Nem tudom, hogy csináltam, mert nem annyira szokásom ilyenkor ébredni.
Mire felöltöztem és kimentem a konyhába -hátha találok valami reggelinek valót- már a feje tetején volt minden. Igazából csak a Cimorelli család ivadékai körül, de ez szerintem ilyen örökletes dolog. Lehet az ilyet örökölni? Mindenesetre megtanultam, hogy ilyenkor ne szóljak hozzá a többiekhez. Így inkább szép csendben megreggeliztem, majd indultam pakolni.
Azt hiszem elég rutinosnak számítok ebben, valahogy mindig sikerül két óra alatt bepakolnom. Aztán meg többnyire Dani-vel nézem ahogy a többiek összevissza kapkodnak. És ez most se volt másképp. Ilyenkor jót szoktunk röhögni mivel furcsa képeket és videókat csinálunk. Jó, hogy ilyen húgom van. Bár már olyan magas, mint én, szóval van, hogy egy idősnek néznek.
A lényeg, hogy mi nagyban elvoltunk, a lányok pakoltak és rohangáltak a srácok pedig..... videojátékoztak???
- Ti már be is pakoltatok?- kérdeztem miután vagy egy perce néztem amit csinálnak.
- Nem.- felelték kórusban.
- Akkor nem vagytok szívbajosak!- vetette oda Dani.
- Miért ti már bepakoltatok?- vette le a szemét a képernyőről Louis.
- Természetesen.- válaszoltam.
- Én meg el is hiszem. A francba!- mondta Niall, a vége annak szólt, hogy meghalt. A konzolt ledobva felállt és odajött hozzánk.
- Ha nem hiszed nézz ki az előtérbe.- dünnyögte Dani miközben nagyban játszott a telefonján. Nem is kellett több Niallnek kisétált, ahol gondolom megpillantotta a szépen egymás mellé rakott bőröndjeinket, majd visszasétált. Önkéntelenül is elvigyorodtam amikor megláttam az elképedt arcát.
- Nyugi van már! Még van egy csomó időnk!- mondta Harry.
- Ja nincs gáz!- helyeselt Liam is. Erre bejött Lisa és megváltoztatta az álláspontjukat.
- Most beszéltem Tommal. Másfél óra múlva innen le kell indulnunk.- rázta meg a telefonját.
- Na most van gáz!-szólt Zayn. És mint a rajzfilmekben, egy másodperc alatt tűztek el pakolni.
- Ez mi volt?- kérdezte Lisa.
- Nem pakoltak még össze semmit.- vigyorogtam kárörvendőn. Lisa megforgatta a szemeit.
- Mi lenne ha mi nem lennénk itt?- tűnődött el. Válaszul csak megrándítottam a vállam afféle *kitudja* típusban.
- Te már kész vagy?- kérdeztem.
- Ja, és már a többiek is csak kicipelik az előtérbe.- válaszolt.
- Értem.- bólogattam.
- Te!- csillant fel a szeme.- Nincs kedvetek játszani azzal?- mutatott az ott hagyott konzolokra.
- Még jó hogy van!- pattant fel Dani és már kapott is fel egy konzolt. Én követtem a példáját. Majd Lisa is leült és kezdhettük. Vicces, mert otthon néha szoktunk játszani. De csak titokban amikor Joey-ékat elküldjük tanulni aztán meg mi hárman plusz Mike és Alex leülünk és játszunk.
- Amúgy mi ez a játék?- kérdeztem meg amikor már összevissza mentem a karakteremmel.
- Fogalmam sincs.- vont vállat Lisa.- Valami katonás.
- Nem mondod?- vágtam rá. Mivel azt én is láttam. Igazából összevissza lövöldöztünk. Csak néha el is találtunk valakit. Eközben Amy leült minket nézni. Aztán pedig a fiúk rajtakaptak minket.
- Mi a franc?- jött be Harry és annyira lesokkolta a látvány, hogy lépés közben lemerevedett.
- Neked is szia.- köszönt Amy. Majd sorban jöttek be a fiúk és hallottam ezeket a "Hát ezek?" "WTF?" és hasonlókat. A végén egy olyan csodát alkottunk, hogy lelőttük egymást pont egyszerre. Szerintem ez a világ nyolcadik csodája (és bénázása). A fiúktól kaptunk is egy hatalmas kiröhögést.
- Ti még ilyet se tudtok.- vágott vissza Dani. És igen mondanom sem kell, hogy a maradék időt azzal töltöttük, hogy néztük, ahogy a fiúk próbálják pont egyszerre lelőni egymást. De nem ment nekik...
- Oké akkor háromra. 1.... 2..... 3.....- és nem sikerült. Ekkor Lisának pittyent a telója.
- 5 perc és indulás.- jelentette ki. Ami annyit tett, hogy mi elmentünk a kisebb hátizsákunkért a fiúk meg gyors szétszerelték a videojátékot. 
Mire felvettük a tatyóinkat már minden olyan rendben volt ahogy azelőtt, hogy idejöttünk volna. Az ajtón elsőnek a fiúk mentek.
- Előre a lányok.- vetette oda szarkasztikusan Dani. Persze nem hallották meg de mindegy. Mi Danivel elkezdtük a fiúknak lány neveket kreálni, csak azért, hogy így fogjuk őket mától hívni. 
Végül is ezek a nevek születtek:
Zayn- Zina
Harry- Heidi
Liam- Lilly
Louis- Louise
Niall- Nina
Jó tudom nem ezek a világ legjobb nevei de....korán volt. (Délután negyed egy... de pszt!) 
A hotel előtt egy csomó rajongó volt így minket a hátsó ajtón vezettek ki a buszhoz. De előtte, hogy ne tűnjünk bunkónak kimentünk autogram kártyákat osztani. Aztán meg iszkolhattunk föl a buszra, hogy ne nyomjanak össze. Most is ugyanazok a buszok voltak amikkel Amerikában voltunk. Gondolom én... Mindenesetre ugyanúgy nézett ki és ugyanazokat a helyeket foglaltuk el, mint múltkor. Én úgy gondoltam volna, hogy felfekszek és megnézek egy DVD-t, olvasok esetleg telózok. De ehelyett rám lett parancsolva, hogy toljam hátra magamat kártyákat aláírni. Ezeket szoktuk szétosztani ha nincs idő külön dedikálni. Ilyenkor addig írok amíg el nem fogynak a kártyák vagy be nem görcsöl a kezem. 
Szóval a busz hátsó részében leültem és egy alkoholos filcet meg vagy fél tucat kártyát/plakátot magamhoz véve nekiláttam, hogy gyakoroljam a nevem írását...

Itt egy régebbi kép

6000 oldalmegjelenítés!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na amíg én nem hoztam részt addig sikerült elérni a 6000 oldalmegjelenítést. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm!!! Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lenne a legjobb amivel megünnepelhetnénk...
Arra gondoltam, hogy kicsit bepillantást nyerhettek most a blog kezelésébe. Hogy milyen mappáim és dokumentumaim vannak a gépen ami a blogot segíti. (Előre is bocsi a képek minőségéért de a gépet fotóztam és ilyenkor ilyen...)
Na akkor vágjunk is bele!!!
Elsőnek is van egy mappám, hogy blogok (Több blogom van de most csak ezt fogjátok látni.) Ebbe több mappám van és mindegyik mappát a legegyszerűbb és legjellemzőbb szóról neveztem el. Ennek a mappának a Cimorelli nevet adtam. Ebbe a mappában csak képeket lehet találni. 104 kép van benne amiket folyamatosan cserélek. Mivel ha valamit feltöltöttem már a blogba akkor azt ki is törlöm, hogy ne foglalja a helyet. De ezzel együtt mindig történnek a dolgok és töltöm is le a képeket. Ezeket a Cimorelli facebook oldaláról, a lányok twitteréről illetve a szerintem mindenki által jól ismert Google-ről töltöm le. :D Most, hogy le vagyok maradva a történetben eléggé megszaporodtak a képek száma. Hisz töltöm lefele, ugyanakkor nem törlök hisz nem írok bejegyzéseket. Na de ez az én bajom nem is untatlak vele benneteket. :)
Hogy ha megnyitjuk ezt a mappát akkor a következő látvány tárul elénk:

Jelen pillanatban ezek a képek látszódnak. Teljesen vegyesek. Nem is mind velük kapcsolatos, csak kitaláltam valamit velük kapcsolatban. Mint látjátok nem arról leszek híres, hogy minden egyes képet elnevezek. Ahogy letöltöm kiír egy nevet én meg letöltöm azzal a névvel. Talán azt tudnám erre mondani, hogy ,,Ahogy esik úgy puffan."

Mint láthatjátok az előző képen ebben is van 4 kisebb mappa. Ezeket közelebbről is lefotóztam, hogy lássátok. Ezeknek rövid de annál beszédesebb nevet adtam. Az első mappában - fejlécek- az eddig kitett fejlécek találhatóak.
A második mappába - fejléchez kell- azokat a képeket teszem amikből majd, vagy már összeállítom/összeállítottam a fejléceket.
A harmadik mappának a Gifek nevet adtam. Vagyis ebben nem más mint a mozgóképek vannak.
A negyedik, egyben utolsó mappa a png-k nevet viseli. Nem tudom ki tudja vagy ki nem de ezek az ilyen körül vágott képek lennének. A biztonság kedvéért beteszek ide egy példa képet. ;)

Na igen. Akkor most mutatom a Word mappákat. :D

Mint látjátok ebből három van. De ebből csak 2-őt fogok megmutatni. A zenéset nem fogom megmutatni mivel ott ösz visz azok a "kódok" találhatóak amivel a blog alá zenét tudok tenni. Most, hogy ezt elmondtam jöhet a másik kettő. 

Elsőnek is beszélnék egy kicsit a bloghoz linkekről. Ebben az olyan vine és facebook videók vannak amik szerintem eléggé viccesek vagy fontosak. Inkább a vicces felé hajaz... Azért vannak külön kimásolva a linkek, hogy ne vesszenek el. Meg nem tudom letölteni őket. Igen erre egyszer rájöttem, szóval ezzel kell beérnem... 


Aztán itt van a blog naptár. Mint nemegyszer említettem le vagyok maradva a történetben. Így muszáj voltam csinálni egy ilyen dokumentumot, hogy átláthatóan meg tudjam nézni mikor milyen eseményhez igazolódjak, hogy azért a blogban legyen igazság is ne csak kitaláció. 

Na ennyit is szerettem volna. Remélem azért valamennyire érdekesnek találtátok. De szeretném, hogyha a következő mérföldkőnek az ajándékához ti adnátok az ötletet. Szóval ha van ötletetek ide írjátok le kommentbe és én majd választok. 
Addig is SZIASZTOK!
Xoxo: Lola

35.) Leveszik a gipszem...

Sziasztok! Nagyon szégyellem magam mert még eddig soha nem volt olyan, hogy havi egy részt nem hoztam volna. Most jöhetnék a régi kifogással, hogy elkezdődött a suli, meg nyolcadikosan nagyon nehéz és stb. stb. stb... De most nem szeretnék több szót pazarolni a hülyeségemre. Hisz ezen már sajnos nem lehet változtatni. Szóval megjöttem és próbálok is maradni. Jó olvasást az új részhez én meg megyek és elbújok egy sarokba szégyenkezni. ;)
Lola

Úgy ahogy be lett ígérve jó hamar kellett kelnem. Pontosan hajnali 3-ra készen kellett lennem. Így fél kettőkor csipogott is a telefonom. Semmi kedvem nem volt ugyan fel kelni, de mégis kimásztam az ágyamból. Gondosan megágyaztam majd a sötétben kitapogattam -az előre kikészített- ruhámat. Az a kezembe vettem és elindultam a fürdőszobába. Mindezt csendben kellett ugye tennem, hisz Chris még aludt. Nagy nehezen felküzdöttem magamra a farmeremet, majd a pólómat, zoknimat és pulcsimat. Kifésültem a hajamat és kiengedve hagytam, mert mást nagyon nem tudtam volna vele kezdeni egyedül. A pizsamámat a kezembe véve visszamentem a szobába ahol nagy meglepetésemre fel volt kapcsolva a villany és Christina az ágyon.
- Hát te?- lepődtem meg.
- Még nem vagy 18 éves és Tom nem tud elkísérni. Soroljam?- suttogta. Bólintottam majd felkaptam a táskámat...

*2 óra múlva:*

Tom nem csak, hogy Chris-t felejtette el említeni hanem Bess-t is (a koreográfusunkat). De mivel nem tehetek mást csak lehunyom a szemem és eltűröm, hogy ilyen "apró" dolgokat elfelejt említeni a drága menedzserünk.
Anya indulás előtt vagy ötször felhívott, hogy mi van. Már kicsit meguntam szóval áldom az eget, hogy ki kellett kapcsolni a telefont a gépen. Magángéppel utazunk, mert visszafele nincs olyan gép ami elég hamar visszahoz.
Valójában nem is tudom, hogy most ideges legyek vagy nem. Nem tudom mire számítsak. Az, hogy leveszik a gipszed olyan tág fogalom. Nincs benne, hogy hogyan és, hogy még mit csinálnak. Végül is láncfűrésszel is levehetik a gipszed, persze járulékos veszteségként még a kezed is levágják. Így bele gondolva ezekbe az alternatív lehetőségekbe kiderül, hogy 1. tényleg tág fogalom, 2. korán van még én meg fáradt vagyok és 3. nagyon unatkozok. Én vagyok egyedül fent ezen a gépen. Meg a pilóták... remélem...

*Landoltunk :*

Végre lent vagyunk. Ami azt jelenti, hogy a pilóták tényleg nem aludtak, vagy csak alva is nagyon jól tudnak vezetni. Ezt már sose tudjuk meg...
 Itt állunk a kórház előtt. Tekintve, hogy reggel nyolc van és nekem csak 10 órára kell itt lennem úgy gondoltuk, hogy elmegyünk vásárolni mivel még Bess nem járt itt.
Többnyire össze vissza mentünk, de nem igazán távolodtunk el a kórháztól. Majd háromnegyed 10-kor már bent is ültünk a váróban. Csöppet izgultam....
- Lauren Cimorelli!- hallottam a nővér hangját erő akcentussal. Elsőnek bevallom nem is értettem. Felálltunk majd besétáltunk. Christina kint várt minket.
- Jó napot!- váltottam át németre.
- Ááá Lauren! Ugye?- kérdezte meg. Bólintottam. Intett, hogy menjek közelebb. Megfogta a gipszes karomat egy ideig vizsgálgatta a szemével majd leültetett. Előbb még vizsgált pár dolgot a bordáimon majd következett amiért jöttem... Kicsit sok időbe telt de megszabadultam a karomat oly sokáig egybetartó tárgytól. Az orvos megmozgatta a kezemet ami eléggé zsibbadt. Furcsa volt, hogy újra mozgathatom a karomat. Az orvos átadott egy nővér kezeléseibe amíg ő Bess-el beszélt valamit. Az , hogy mit csak akkor tudtam meg amikor kiléptünk a rendelőből.
- Arról beszéltünk, hogy mikor táncolhatsz majd a fellépéseken.- válaszolt mikor már vagy háromszázszor megkérdeztem tőle mit beszéltek. Erre eléggé furcsa fejet vágtam mire ő folytatta.- Csak nem gondolod, hogy olyan hamar rendbe jön a bordád is, mint a kezed? Még nem lehet táncolnod. Viszont mindig kell egy kicsit gyógytornázni, hogy megnézzük mennyit bírsz. Mert fogadok, hogy ha most rögtön koncerteznél úgy, hogy mozogsz a végére meg se tudnál mozdulni.
Ezután nem igazán faggatóztam. Mivel a gépünk rögtön indult miután megérkeztünk és felszálltunk ezért nem igazán konzultálhattam anyával, hogy mi történt a dokinál. Bevallom sajnálom is egy kicsit mert a fejembe egyre többször bevillant a kép anyáról amint idegeskedik.
Egész úton összevissza járkáltak a gondolataim. Na jó ezt hülyén fogalmaztam meg de ez van. Egyszer az előttünk álló turnéra gondoltam, aztán, hogy vajon mit szólnak Joey-ék a szülinapi ajándékukhoz. Meg sok ilyen apróságon és aztán már csak azon kaptam magam, hogy a gép leszállt mi pedig a reptéren állunk. Ahogy mentünk ki az épületből megláttam egy nagyon érdekes boltot.
- Mielőtt haza indulnánk nem megyünk be oda? - mutattam a bolt felé. A lányok nem értették miért de végül bele egyeztek amolyan *végülismiértne* módon. Átmentünk az utca túloldalára. Christina csak akkor értette meg, hogy mit akarok amikor már kiválasztottam az említett dolgot. Ami nem volt más, mint:

Chris már akkor röhögött amikor fizettem.
Egész úton (a kocsiban is) a kezemben tartottam. Elválásunkkor Besst megkínáltam az egyikkel. El is vette az egyiket majd már ment is tovább. Mi pedig bementünk a hotelba és a lifttel mentünk is felfele a legmagasabb emeletre. A liftben nem bírtam levakarni a vigyoromat. Pedig le kellett mert különben gyanút fognak. Mire a lift felért már többnyire normális fejem volt. A lift ajtó kinyílt én meg a hátam mögé tettem a kis bödönt. Viszonylag kevés séta után beléptünk a lakosztályba. 
- Sziasztok!- köszönt Chris, bár nem volt senki így kár volt.
- Ki kér édességet???- kiáltottam mire valahonnan a távolból dübörgés hangzott. Elsőnek Dani majd Niall és végül a többiek is megérkeztek.
- Jól hallottam édesség?- kérdezte Niall. Nagyot bólintottam. Láttam ahogy mindenkinek felcsillan a szeme. Majd előre vettem a bödönt. Egy percig némán bámultak rá, majd felröhögtek. 
- Jó vicc Lauren!- mondta Louis. Megvontam a vállam. Jött oda Niall és vette volna ki magát.
- A-aaa.- kaptam el. - Senki nem eheti magát. 
- Miért?- kérdezte Harry.
- Mert gondolom nem venné ki jól az, hogy saját magatokat faljátok fel. Mi viszont...- vette el Zayn-t Lisa.- ezt megtehetjük veletek.
Én Liam-et vettem ki, Dani Niall-t, Amy Harry-t és Kath Louis-t. Chris nem gondolta azt, hogy ő kannibál legyen ezért ő csak az egyik brit zászlót ette meg. 
Mondhatom nagyon jól néztek ki a fiúk. Niall, Louis és Harry 1D-set ettek, Liam brit zászlót míg Zayn fehér cukorkásat. 
- Kannibálok!- jelentette ki Niall miután végignézte ahogy Dani megette. (A bödönt eltettem magamnak de erről pszt!)
A mai nap még volt egy koncertünk. Most ezt nem szeretném nagyon kifejteni mert semmi említésre méltó nem történt.
Viszont a koncert után miután mind dög fáradtan lehuppantunk a kanapéra csoda történt.
- Tényleg! Lauren neked meg levették a gipszed, tudtad?- csodálkozott Louis. Néhány másodpercig csak pislogtam (ezalatt eldöntöttem, hogy mit reagáljak).
- Sötét vagy!- jelentettem ki. Ezen mindenki jót nevetett. Majd én (elsőként) elindultam lefeküdni. Hisz holnap indulunk és ha elalszok akkor nem marad annyi időm bepakolni. Gyorsan felvettem a pizsamámat (végre minden nehézség nélkül). És bebújtam az ágyba ahol nagyon hamar elnyomott az álom...